Dr. Csepregi Horváth János Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola


Ha ezt az üzenetet látja, akkor a böngészőjében frissítésre szorul a Flash plugin.
Ma 2018. február 23., péntek Alfréd napja van.

Bognár Ignác

Bognár Ignác
(1810-1883)

Zátonyi Sándor: Bognár Ignác (Vasi Szemle 1966. február)

„Csodálatos következetességgel és szívós kitartással tudjuk szellemi életünk jeles munkálkodóit elfelejteni. Így például Bognár Ignácról, a Nemzeti Színház egykor kedvelt tagjáról már a Révai Lexikon sem tud, pedig az a jóságos tekintet? öregúr, aki Nemzeti Múzeum egyik kéziratának bekötési táblájába illesztett fényképéröl nagykarimájú kalapja alól reánk néz, megérdemli, hogy emlékét felfrissítsük…”- Ezekkel a szavakkal vezeti be megemlékezését dr. Isoz Kálmán zenetörténész a csepregi születésü Bognár Ignácról a „Zene címü folyóirat hasábjain.

Érthetetlen és nem tudjuk mivel magyarázni azt a tényt, hogy miért nem emlékezik meg Bognár Ignácról Csepreg története sem, pedig a bö terjedelmü, több mint 500 oldalas munka hosszú oldalakon keresztül sorolja Csepreg szülötteit.

Bognár Ignác a csepregi plébániahivatal egykori anyakönyve szerint 1810. március 18-án született. Apja Bognár János volt „iskolamester” és a „város notoriusa”. A hivatalos jegyzökönyvek közé írva egy vers is maradt fenn töle : Szüts Ferkó balladája.

Bognár Ignác hat éves, amikor hegedülni, zongorázni és klarinétozni tanul. Valószínü, apja volt elsö mestere. Köszegen és Sopronban végezte az akkoriban 6 osztályos gimnáziumot, de ahogy egyik levelében írja: „… nem igen dicsöségesen…Én már tíz éves koromban szépen zongoráztam, sokat klarinétoztam professzoraimnak. Szerettek is mindnyájan nagyon, és richtig keresztül is csúsztattak mindig az examenon.”

Végleg eljegyezte magát a zenével. Édesanyja kívánságára ugyan Szombathelyen beállt a szürke barátok közé noviciusnak, de „…a dicsöség csak két hétig tartott, mert elövettem a hegedümet és klarinétomat, mindaddig húztam, fújtam a „gyere be rózsám gyere be”, nótát, hogy meg is telt a cellám a reverendessimi paterekkel, akik nagy zajjal járták a csárdást, söt még a szemtelen konyhaszolgálók is elállták az ajtómat és vigyorogva kandikáltak a jókedvüpatresekre, míg végre a prior hivatott, s mondta, hogy „pakold össze a muzsikádat és lódulj haza, mert az egész kolostort máris elbolondítottad. Servus. El voltam csapva… Így lett bel?lem zenész és énekes.”

1833-ban már a bécsi udvari színház tagja, 1835-ben pedig a coburg-gothai hercegi színház elsö tenoristája, s egyúttal Albert hercegnek, Viktória angol királynö férjének ének-é elmélettanára. Hiába azonban az anyagi és erkölcsi elismerés, a nagyúri környezet, a szíve hazavágyik.” Nekem nincs igen nagy kedvem többé Coburgban maradni, és én ámbár Berlinbe (ahol jövö tavasszal vendégszerepeket adandok) és Leipzigbe jó elhelyezést lelhetnék, inkább szeretnék hazámban hazámfia között élni.”

1839-ben vendégszerepel, majd 1840-ben szerz?dtetik is a Nemzeti Színházhoz, de sok intrika miatt megválik Pesttöl. Még ugyanebben az évben Brünnben és Innsbruckban szerepel, majd 1841-ben Kolozsvárott operai rendez?.

1847-ben végleg Pesten telepedik le, ahol hangja gyengülése miatt -1862-ben történt nyugdíjazásáig –kartanító a Nemzeti Színháznál. Zeneszerzöi tevékenységének legnagyobb része erre az idöre esik.

A „Tudor Mária” c. operájának szövegkönyvét Cséki Frigyes írta „Hugo Viktor után szabadon”. Bognár Ignác az operát 1847-ben komponálta, a bemutató elöadás azonban csak 1856. nov. 10-én volt a Nemzeti Színházban. Érdekessége a bemutatónak, hogy azon zeneszerzö és lánya, a késöbb hírneves operaénekesnövé váló Vilma is szerepel. Karmester: Doppler Károly, rendezö: Szigligeti. Bognár Ignác a Tudor Máriában Meyerbeer nagyoperái hangját, lendületét követi.

Míg Tudor Mária története a XVI. Században, „Angolhonban” játszódik, a „Fogadott leány” c. vígopera korabeli történet, s színhelye Pest és a magyar falu. Bár Bognár Ignácnak ezen a müvén is érezni a francia hatást (Offenbach társulata el?z? évben szerepel Pesten), alapstílusa magyaros.

A fogadott leány bemutatója 1862. november 15-én volt a Nemzeti Színházban. A címszerepet a szerzö leánya, Vilma játszotta. (A szöveget Szigligeti írta, rendezte Szerdahelyi)

Bognár Ignácnak jelentös szerepe volt a XIX. Század közepén kialakuló új színpadi müfajnak, a népszínmünek a népszerüvé válásában. Bár a népszínmünek népi jellege a késöbbiek során egyre hamisabbá vált, mondanivalója mindinkább felszínesebb lett, az elsö népszínmüvekben (föleg Szigligeti Ede müveiben) még a feudalizmus ellenes, demokratikus irányzat érvényesült.

Bognár Ignác 32 népszínm?höz írt zenét. Ezeknek nagy részét a Nemzeti Színház mutatta be. Szigligeti: Aggtelei barlang (N. Sz. 1851. május 31.) Szigligeti: Az obsitos huszár (N. Sz. 1857. dec. 9.) Szigligeti: A cigány (Doppler Károllyal közösen, N. Sz…, 1860. márc.29.) is Bognár Ignác a zeneszerzöje, neve azonban plakáton nem szerepel. A Viola c. népszínmü Eötvös József : A falu jegyz?je c. regénye alapján készült. A Huszárcsíny c. népszínmüvet (Vahot Imre szövege) a Fövárosi Színkör Blaha Lujza vendégszereplésével adta elö (1885. jún. 11.) A libapásztor c. darabját (Feleky Miklós szövege) a kolozsvári Nemzeti Színházban a szerzö lánya Vilma jutalomjátékaként mutatták be (1862. március 22.)

Bognár Ignác nagyszámú dalt és kórusmüvet is írt. Ez utóbbiak kis formájuk és lírai alaphangjuk folytán legjobban illettek egyéniségéhez. Sok dalának maga volt a szövegírója . Többségüket népdalszerö strófaszerkezet, túlnyomóan négysoros dallamforma jellemzi. Ritka az 5-soros (pl. Azt gondolom esö esik). Más esetekben az énekes alapmelódia hangszeres elemekkel való vegyítése, „cifrázása” figyelhetö meg. Pl. „Viola dalai” (1851) csárdásának szöveges frissítése (De már nem tudom, hogy mit csináljak)

Rajongott Pet?fiért. Verseiböl egy egész sorozatot komponált meg. Dalszerzeményei Pet?fi ciklusához írt elöszavában ezeket mondja: „ …15-ik márciusban, 1848-ban hallottam legelöször a Hatvani utcában, az akkori Horváth Ödön házában, Landerer könyvnyomdája sarkajtajában a szent „Talpra magyar”- ját elszavalni, melyet a temérdek nép egekig halló rajondó éljenezése követett… Petöfi Sándor! Nem babér-, gyémántkoszorút, nem érc, hanem vertarany-emlékszobrot érdemelsz!”

A „Kis furulyám szomorúfüz ága…” kezdetü Petöfi verset megzenésítette. „E dallammal búcsút veszek t?led, Te honszeretet véráldozata. Dalaim, ha nem mind is, egypár talán megüti a mértéket, s ha úgy van, az érdem a tied, mert költeményeid lelkesítenek és a dalgyüjteményemben huszonnégyszer énekeltetlek meg.!”

Megzenésítette Vörösmarty: A szellöhöz (1875), Garay János: Hit, remény, szeretet (1856) és Czuczor Gergely Merengés c. versét is.

Mintegy 20 nyomtatásban megjelent mü maradt fenn Bognár Ignáctól, köztük több „Nép és magyardal”- gyüjtemény. (Az elsö száz dalt magában foglaló gyüjteményt Füredy Mihállya, a Nemzeti Színház énekesével együtt jelentette meg.) E Gyüjteményekben azonban nem „eredeti népdalokat” találunk többségükben, hanem müdalokat, magyar nótákat. Hiányzott ebben az idöben a magyar népdal eredetének, sajátosságainak tudományos elemzése, így a gyüjtés, válogatás nyilván csak ösztönös lehetett.

A szabadságharc leverése után a közvélemény élénken reagált minden olyan megmozdulásra, tevékenységre, amelyben magyar szellemet, magyaros ízt vélt felfedezni. Bizonyára ez adott indítékot a gyüjtemények kiadására (többségük az 1850-es években jelent meg), és ezzel magyarázható nagy népszerüségük is.

Bognár Ignácnak mindhárom lánya valamilyen formában szintén kapcsolatba került a zenével. Olga zongoramüvésznö lett. Nem kis büszkeséggel írja róla apja :” … A múlt hetekben a Zene Academiában Liszt abbe tiszteletére hangverseny volt…Olga két igen nehéz darabot játszott Liszttöl és Chopintól: az öreg Erkel azt állította, az utóbbi darabot jobban játszotta, mint a világhírü zongora heros Bülov….Liszt maga is elhalmozta magasztalásaival…”

Vilma és Adél énekesnö lett. Elsö tanítójuk Bognár Ignác. Vilma 15 éves, amikor a Nemzeti Színhát szerzödteti. Az elsö próbák egyikén a színház intendánsa Bognár „orra alá reszelte lánya szerzödtetését.” Bognár Ignác önérzetesen válaszol a színház titkárához írt levelében: „…Hogy tehát ? Méltóságát jövendöben egyszerre és mindenkorra ilyetén kellemetlen, s rám nézve sért? kérdésektöl megkíméljem, ezennel visszavonom leányaimat a színháztól, úgyis csak öt nap óta volna az egyik szó után szerzödtetve, és miután a legrövidebb idö óta csak Hunyadit, Ilkát, Trovatoret, Ördög Róbertet, Vindsori hölgyeket és egypár színmüveket birták betanulni,tehát nem érdemel az egyik fizetést, a másik úgyis ingyenes… Fölkérem öméltóságát, hogy tartóztassa magát kegyesen vissza oly kérdésektöl, amelynek lényegét Ö Méltósága elegendö képpen felfogni nem méltóztatott, különben nem követné egy ötnapos tagtól, hogy mindenben tanulva legyen…

Hogy Vilma lánya valóban tehetséges volt, azt egyértelmüen mutatja, késöbbi pályája. Olaszországban és Bécsben tanul, majd mint drámai és koloratur szoprán Hannoverben, Hamburgban, Kölnben, Braunschweigben, Göttingenben, Lipcsében, Amszterdamban, Rotterdamban, Leydenben, Hágában, Berlinben ér el kiemelkedö sikereket. Egy ideig a drezdai opera tagja. Hazatérte után a Nemzeti Színházban énekel, majd a Nemzeti Zenede énektanárnöje.

Bognár Ignác 1883. november 1-én hunyt el Budapesten. A Kerepesi úti temetöben temették el. Halála után néhány évtizeddel azonban már nem volt senki, aki sírját gondozta volna, s annak meghagyása ügyében intézkedett volna. A parcella használati ideje 1926-ban lejárt, as az a terület, ahol Bognár Ignác sírja volt, elegyengetésre került. Sírját azért ma már megtalálni nem lehet.

A csepregi honismereti szakkör Bognár Ignác halálának 80. évfordulóján az életéröl, munkásságáról összegyüjtött anyagból kiállítást rendezett. Ezzel kívánt a szakkör a múlt adósságaiból erejéhez, lehetöségeihez mérten valamit törleszteni, a község szülöttjére emlékezni.

Legfrissebb hírek, rendezvények
Rendezvények
HKSzCsPSzV
1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728
Nem sikerült az adatok lekérdezése, MySQL hibaüzenet:You have an error in your SQL syntax; check the manual that corresponds to your MariaDB server version for the right syntax to use near '-1,1' at line 1